Szó nélkül ment el a félelem

- Parafrázis Faludy szonettjére -

 

Képzelet-festett sziporkázó évben,

reményem megpihent az életkoron,

fojtott hangon közölte: ma még élek,

valóságot érezve kezed fogom.

 

Merengésemből forró testem késztet,

hogy megcsodáljam az őszülő hajam,

s gondfelejtésem segítse Erzsébet

napi napsütés, s értékeljem magam.

 

Belső magányom, ha egyszer véget ér,

arcomra selymes mosolyt hozhat a szél,

s a csalódást elfeledve komolyan

 

vehetem, hogy lelkemből elment végre

a félelem, s erőm felébredt: hogyan

történt? Már nem gondolok a nemlétre!